2025 januárjától a Salva Vita Alapítvány közösségi terében a XI. kerületi Szeglet Közösségi és Élménytérben tartottunk zeneterápiás csoportokat megváltozott munkaképességű, útkereső fiataloknak Barhács Claudia művészetterapeuta társammal. A folyamatról az alábbi cikkben meséltünk. A blog bejegyzés eredetileg az Alapítvány oldalán jelent meg.
https://salvavitaalapitvany.blogspot.com/2025/04/zene-jatek-kozosseg-zeneterapias.html
Nem ritka, hogy meglepetést okoz: miért épp művészetterápiás foglalkozásokkal támogatjuk azokat a fiatalokat, akik alapvetően azért keresik fel a Salva Vita Alapítványt, hogy a munkakeresésben kérjenek segítséget. Az autizmussal élő, fogyatékossággal vagy mentális nehézséggel küzdő, illetve speciális igényű fiatalok számára sokszor elsőre szokatlannak tűnhet egy ilyen típusú megközelítés, olykor még saját maguk, vagy épp a családtagjaik is kétkedve fogadják a javaslatot. Mégis, a közös alkotás és önismereti munka során fokozatosan világossá válik: ahhoz, hogy valaki elinduljon az önállóbb életben és sikeresen be tudjon kapcsolódni a munka világába, először önmagához kell kapcsolódnia, és ebben a művészetek, különösen a zene, erőteljes és támogató eszközzé válhatnak.
A Salva Vitában tartott zeneterápiás foglalkozásokon nem hangversenytermi fegyelemmel ültek a fiatalok, nem kellett tudni kottát olvasni vagy bármilyen zenei előképzettséggel rendelkezni. Itt mindenki aktív részesévé válhatott a közös alkotásnak: együtt zenéltek a fiatalok olyan hangszereken, tárgyakon, amelyeket bárki megszólaltathat legyen az egy dob, csörgő, kanál vagy éppen egy kuka. A résztvevők közösen nevettek, beszélgettek, néha megkönnyeztek egy-egy pillanatot. Mindez egy biztonságos, elfogadó térben történt, ahol mindenki önmaga lehetett, a komfortzónájából is kiléphetett egy-egy közös játék vagy zenei kísérletezés során.
A zeneterápiás programsorozat 5 alkalmas csoportokban valósult meg, melynek vezetői Szlávics Anna és Barhács Claudia voltak. Alábbiakban a velük készült interjút olvashatjátok.
Kik vagytok, és miért éppen zeneterapeuták?
Szlávics Anna vagyok, zenész, zenepedagógus, művészetterapeuta, ifjúsági mentor, anyuka. A zene, a kreativitás a lételemem, nagyon szeretem ezt játékosan közösségi formában is megélni. A Salva Vitán kívül a budai Egyszülős Központban vezetek zeneterápiás csoportot és januárban indítottam el az Énekhangműhely kreatív alkotó csoportot, ahol szintén a művészetterápia eszközeivel, alkotunk, fejlődünk, kapcsolódunk. Annak idején a saját önismereti utam vezetett oda, hogy művészetterápiás csoportvezető legyek.
Claudia és én, mindketten az MMSZKE, vagyis a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesület képzésében lettünk művészetterapeuták, de már korábban is tartottunk együtt zenés foglalkozásokat.
Barhács Claudia vagyok, gyógypedagógus, művészetterapeuta. A zene, a hangok és az éneklés a hozzám legközelebb álló alkotó-és önkifejező eszközök. Egy világzenei kórus énekese is vagyok, emellett Öröm-Hang-Ár csapatunkkal – Annával és Földi Verával – művészetterápiás eszköztárral zenepedagógiai foglalkozásokat is tartunk gyerekeknek és családjaiknak.
A művészetterápiás irányzatokkal egyetemi éveim során találkoztam először. A gyógypedagógiai képzés lehetőséget adott arra, hogy megízlelhessem a vizuális- , tánc-, dráma-, valamint zeneterápiás eszköztárakat is. Az egyetem falain kívül is aktívan kerestem ezeket a lehetőségeket, így váltak a különböző művészetterápiás eszközök, technikák önismereti utam kísérőivé az évek során.
Gyógypedagógusként helyenként bele-bele csempésztem a foglalkozásaimba is a zenét, inkább az aktív hang-zajkeltést, zenélést, ennek szociális-kommunikációs fejlesztő hatását felhasználva.
Saját önismereti utam vezetett el a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesülethez, ahol részt vettem több művészetterápiás önismereti csoportfolyamatban, majd a szocioterapeuta/művészetterapeuta képzésen is.
A foglalkozásokon gyakran előfordultak spontán, megható vagy akár vicces helyzetek is.
Elmeséltétek, hogy egy alkalommal például egy szemüveg elvesztése és előkerülése több körön átívelő közös kalanddá vált, ami nemcsak nevetést hozott, de közösségi élménnyé is formálódott.
Megosztanátok más emlékezetes pillanatot, vagy számotokra motiváló élményt?
Claudia: Előfordultak nem kifejezetten zenei gyakorlatok, játékok is. Egy ilyen volt az is, amikor egy kijelentés elhangzása után két csoportra oszlottunk a térben – kire igaz, kire nem igaz az adott állítás. A vicces, játékos kijelentések után spontán érkeztek az egyre mélyebb tartalmak, nehézségekre vonatkozó állítások is. Megható volt, ahogy 1-1 ilyen helyzetben körbenézve láthatta az állítást megfogalmazó: más is megélt már hasonlót, nincs egyedül az érzéseivel.
Említettétek, hogy a zeneterápia általában több szinten is hat: azonnali stresszoldást és feltöltődést adhat, miközben mélyebb érzelmeket is felszínre hozhat, és lehetőséget teremt ezek feldolgozására. Az aktív zenélés játékosságot, spontaneitást, kapcsolódást, örömöt hoz, illetve a zenehallgatás megmozgatja a fantáziát és érzelemvilágot, elindíthat egy belső munkát. Kiemelném még azt a gondolatotokat, hogy a zeneterápia mindenki számára elérhető, és bárki megtapasztalhatja általa a csoporthoz tartozás élményét, ami különösen fontos lehet olyan fiatalok számára, akik gyakran szembesülnek az elzártság vagy a kirekesztettség érzésével.
Milyen tapasztalataitok voltak a Salva Vita vitában?
Anna: Amikor elkezdtünk dolgozni a fiatalokkal, szembetűnő volt, hogy a Salva Vita védett közegében mennyire jól funkcionálnak közösségként, van tapasztalatuk a “csoportozásban” az egymás közötti interakciókban is megjelenik az a fajta érzékeny, kíváncsi odafordulás, ami a Alapítvány munkatársai, és az itt folyó szellemiség képvisel, amivel Claudia és én is azonosulni tudunk. Ez egy nagyon értékes alapozás, amire építkezni nagyon előremozdító volt.
Claudia: Ezt a biztos alapot jól tudtuk mozgósítani, mivel minden alkalmat egy nyitókörrel kezdtünk, ahol mindenki megoszthatta, hogy éppen hogyan érzi magát, mi történt vele a legutóbbi találkozásunk óta; illetve zárókörrel fejeztük be, ahol lehetőség volt visszajelzést adni arról, kinek milyen volt az adott alkalom, milyen érzésekkel távozik; hogy van éppen, ahhoz képest, ahogy megérkezett.
A közös alkotás öröme, a zene ereje és a biztonságos tér, ahol mindenki megélheti önmagát, ezek azok az alapértékek, amelyek a Salva Vita zeneterápiás foglalkozásait igazán különlegessé tették. Két öt alkalmas csoportfolyamat valósult meg, a résztvevők oldódása, kibontakozása, fejlődése már ennyi idő alatt is érezhető volt. Ez is azt mutatja: érdemes folytatni.
A zeneterápiás programsorozatot 2025-ben a MOL Új Európa Alapítvány támogatása révén biztosítottuk ifjúsági programunk résztvevőinek.
