Nemzetközi alkotó együttműködés zárult a Tremolo Forte és aTodorrica koncertjével.
Az izgalmas feladatokban gazdag 2023-mas év egyik szívet melengető sűrű pontja volt a decemberi Tremolo Forte Project záró eseménye Szabadkán, ahol Claude Vadasz dalait játszottuk Luca Recupero (It), Larisa Ivankovic (Srb) Lehel Baraka (Srb) és Vladimir Todorović (Srb) együtt a Kosztolányi Dezső Színház színpadán. A Creative Europe Program támogatásával valósult meg Olaszország, Szerbia, Magyarország, Belgium és Franciaország között a két éven át tartó kreatív együttműködés.
Több mint egy évtizede nem volt komoly hóesés Budapesten. Lehet a mai is hamar elolvad majd, de az biztos, hogy a pamacsokban kavargó téli gyönyör fehér, vizes és tapadós. Nem erre találták ki gurulós bőröndöm apró kerekeit. Szánkótalp kéne a Blahán, nincs, de menni kell, több érzelmi hegyvölgy után, kis késéssel hopp a telekocsiba. Barátságos emberek és jó beszélgetések röpítenek hófehér tájon keresztül, ölemben egy tacskó kutyával utazom. A határon túl a levegő más, és tényleg. Fatüzelésű kályhákból kémények pöfékelik ki a szagos füstöt. Kedves fogadtatás, szép szállás, Szabadka városából áradó melegség. Régen volt, talán igaz se’ volt, hogy úton voltam, de az utazó ösztöne csalhatatlan: Jó helyre jöttem, jó emberek közé, szép koncertet adni.
Hetek óta levelezünk Claude-al a dalokról, kevés felvétel és konkrétum, zene, sok-sok hangolódás, nekem, a tettek emberének minden idegszála megfeszül, kilométeres levelek, mondanivaló és háttértörténet, személyes és világnézeti árnyalatokról, fordításról, prozódiáról beszélgetünk köztes nyelven, angolul. Dalszerzőként ritkán játszom mások dalait, az egészen folyamat inspiráló, de egy cseppet sem konfliktusoktól mentes, de mint tudjuk, a jóféle „bazdmegelés”dinamizáló feszültséggel tölti meg a közös munkát. Ebből a módosult tudatállapotból három nap alatt simán kipattan majd egy félórányi műsor vendégzenészekkel, szép színpadon, szép díszlet előtt, bársonyszékekben csücsülő igentisztelt Publikum örömére.
A megérkezés estéjén már mint régi ismerősök ízlelgetjük a dalokat. Zavarbaejtően személyes sorok szólalnak meg franciául és magyarul.
Claude-al. Szülei a világháború elöl menekültek, és végül Franciaországban kötöttek ki. Töredezett, sokszor félreérthető magyar beszéd. A szerző gyerekkori emlékei, nyári látogatások Zalában, talán a hetvenes évek. Háború miatt elszakított szerelmek, alkoholista nagypapa, terhektől keményedett női karakterek generációi. Nyári gyerekszerelemtől az aktuálpolitikai állásfoglalásig sűrű, színes, érzelmes kavalkád. Enyémek a magyar részek, sokszor prózai, máshol improvizált fordítás, megint máshol történetmesélés, beleszőve az én elképzelt és valós emlékeim gyerekkorom balatoni nyarairól és Budapestről, az első szabad választásokról.
Először otthon Szabadkán, csupán már kétnyelvűségétől is különleges hangulatú, nagy időket, embereket látott város. Jól esik csak csatangolni, a nyirkos, enyhe téli estében. Kigördül egymásból az a néhány nap és este, a próbák, finom ételek, szép borok, néhány napra szövődő barátságok. Tényleg ünnep lesz az utolsó, a koncert estéje, hajnalig tartó dínom-dánommal.
Búcsú, és jókívánságok a remélt a viszontlátásig.
Köszönet a szervezőknek: Dejan Vujinovic (Etnofest) Claude Vadasz (Flonflons – Wazemmes l’Accordéon), Tamás Horváth (Malom Fesztivál), Luca Recupero (Associazione Musicale Etnea Marranzano World Fest), Magyarországról pedig Gyurgyik Henriett CSIPERO „Future of Europe International Children and Youth Meeting”.
