2023. november 11-én, a Magyar Zene Háza első Zenepedagógiai Konferencia- és Showcase Fesztivál kategóriagyőztes programjaként mutattuk be „Ecc, pecc! Ki lehetsz?” óvodásoknak készült interaktív zenei foglalkozásunkat. Alkotótársaim Barhács Claudia és Földi Veronika, 2022-től vezetjük együtt az Öröm-Hang-Ár önismereti, kreatív alkotó közösséget. A novemberi bemutatón tavasztól dolgoztunk együtt, az utolsó simításokat a Magyar Zene Háza zenepedagógiai csapatával együtt dolgoztuk ki, mentorunk Severinghaus Artemisz volt. A Kokas Klára Agape Zene-Életöröm Alapítvány szakmai Kollégiumának a vezetője, Szkubán Judit kért fel, hogy írjak arról, miben inspirálta foglalkozásunkat a Kokas-pedagógia. Gondolataimat szeretettel osztom meg itt is.
Egyre kevesebb csend van világunkban, pedig a zene csak a csendből tud megszületni, és zene maga sincs a hangok közötti csendek nélkül. A házunkban minden tavasszal újabb légkondicionáló berendezéseket szerelnek fel, energia takarékos izzóim egy idő után zúgni kezdenek, nem is sorolom. Legtöbb családban szól a rádió, a televízió, a gyereki figyelem más, mint a felnőtteké… A hangokra való érzékenységünket már ekkor el kell elveszítenünk ahhoz, hogy létezni tudjunk az információval túlterhelt térben. Mikor a Kokas-módszerrel ismerkedtem, a zeneművek csendjeihez való viszonyom változott meg először, aztán következett a zaj. Feltérképezem ezeket a hangokat, és már nem is a megfoghatatlan feszültség görgetegét hizlalják bennem. A gyerekek zenével való találkozásának első lépése a megszülető csend, a teljes figyelem.
Barhács Claudia gyógypedagógus, énekes, Földi Veronika óvodapedagógus, jazz-énekes, tréner, és jómagam, Szlávics Anna énekes-dalszerző, Kokas Foglalkozásvezető, mindhárman művészetterapeuta jelöltek. Mi vagyunk az Öröm-Hang-Ár Zenei Műhely csapata. 2022 őszétől vezetünk zenés, kreatív foglalkozásokat, gyakorolunk, kísérletezünk, alkotunk együtt. A Magyar Zene Háza első Zenepedagógiai Konferencia és Showcase Fesztiváljának pályázati felhívására készítettük el első, gyerekeknek szóló workshopunk koncepcióját. A Ház zenepedagógiai vezetése részéről mentorunk Severinghaus Artemisz volt, akivel egy nagyon inspiráló közös gondolkodásban véglegesítettük eredeti elképzelésünket. Interaktív, óvodásoknak szóló programunk az „Ecc, pecc! Ki lehetsz?” címet kapta, amit aztán kategória győztes programként mutathattunk be a fesztiválon. Művészeti-terapeuta tanulmányainkkal, Claudia és Veronika gyógypedagógusi és pedagógusi tapasztalataival együtt a legerősebb inspirációt jelentette számunkra a Kokas pedagógia, aminek szellemisége mélyen áthatja foglalkozásunkat.
A közoktatás pedagógiája az eredménycentrikus, a profitorientált világ leképezése. Az eredmények mérhetőek, az oda vezető módszerek szabványosítottak. Félelem központú, hibakereső. A paletta manapság egyre színesebb, és a helyzet lassan javul, mégis, a kár, amit ez a szemlélet, okoz társadalmi jelentőségű. Többé-kevésbé mind érintettek vagyunk. A Kokas-módszer ezzel szemben folyamatcentrikus, így egyénre szabott, a gyerekek lelkét erősíti jó dicsérettel, szeretettel, egy biztonságos, elfogadó közeg „nincs hiba” felépítésén fáradozik. Különbözőségükben támogatja a gyerekeket. Mindenek előtt hármunk együttműködését kezdtük ebben a szellemben felépíteni. Az értékrend, amiben a mi közös munkánk megvalósul, a magja mindannak, amit mi továbbadni tudunk.
A Kokas foglalkozásokon saját élményként élhettem meg a zene átélésre születő szabad mozdulatokban, átváltozásokban a flow- és a katarzis élményeket. Színek, textúrák eszközök tapasztalása, a zene dinamikája és ritmusa által vezetett gesztusokban alakuló vonalak és formák, az alkotás folyamatában történő elmélyülés megváltozott tudatállapotát. Alkotunk, mégsem számít ennek az esztétikája, a megélt folyamat számít. Érzelmek megélése, szublimálása, regresszió, a gyermeki lényünkkel- és önmagunkkal való bensőséges kapcsolat közelebb hoz a gyermekekkel való foglalkozás mélyebb értéséhez is.
Az Öröm-Hang-Ár csapattal nonverbális foglalkozást terveztünk, közös játékban, improvizációban “zenét játszva” ismerjük meg magunkat, egymást ebben az integratív foglalkozásban. Zene, ritmus, játék, mozgás egységében, állatok bőrébe bújva ismerkedünk alapvető érzelmeinkkel. Nyitott, elfogadó szeretetteljes közegben, biztonságot jelentő kereteket tartva hívjuk felfedezni a legkisebbeket. Magunkat facilitátor szerepbe helyezve, a lehető legkevesebb verbális instrukcióval igyekeztünk felépíteni az elejétől végéig interaktív foglalkozást. A Kokas-képzésen sokat foglalkoztunk a jó instrukció fontosságával. Veronikával és Claudiával való együtt gondolkodásban, majd Artemisszel, a mentor találkozók során újra és újra megérkeztünk a jó instrukció, a jól fel tett kérdések kiemelt fontosságához. A partnerség, kreativitás, kompetencia-élmény, elfogadás, értékei rajzolódnak ki a kérdésben, instrukcióban, ami nem sok és nem kevés. Ami akár nonverbális is lehet; egy mozdulat, egy hang, vagy tekintet.
A gyermeki aktivitás, kíváncsiság és motiváltság folyamatos ébren tartásával a tapasztalati úton történő ismeretszerzés valósul meg. Formálódik a foglalkozás által a gyermeki érzelmi intelligencia, ösztönzi őket a probléma megoldásra. A kooperáció eszközével a csapatban való élményszerzés valósul meg. Alkalom szerűen találkozunk egy ilyen foglalkozás keretében, de az együtt töltött időben, a körben, a zenében erre az időre közösséggé válunk. Nem terápiáról van szó. A zenében való találkozás, közös alkotás élménye válik az öröm-élmény pedagógiájává.
A Zene Háza Zenepedagógiai csapatától egy következő szép feladatot kaptunk, márciusban a legkisebbekre szabva, a bölcsődés korosztály számára fogalmazzuk át foglalkozásunkat.
