Írások a Cirkusz-KA zenészeinek egyszer volt kalandozásairól.
Hol volt, hol nem… „a 2012-es út felénél, mikor azt sem tudtam már, melyik országban visz az út, és hányezredik kilométeren túl, akkor kezdtem el leírni csak néhány mondatot, mintegy hajónapló, megőrizni valami keveset: egy hangot egy színt, egy érzést.
Harmadik éve volt annak, hogy elindultunk szerencsét próbálni a Nagyvilágba. Első utunkat francia-libanoni, illetve izraeli-angol zenész barátainkkal tettük, még 2010-ben. Ez az út fél évig tartott, leginkább Budapest és Franciaország között, de északabbra Berlinig, és a Balkánra is elkalandoztunk. Főleg utcazene, de akadtak koncertek is. Ez volt az első, varázslatos élményekkel teli, nehéz is, könnyed is, minden perce mesés.”
Több mint egy évtizede írom, hol kitartóbban, hol lezserebben, hol sehogy sem – mert éppen itthon marad mindenki a fenekén – írom, írogatom hajónapló bejegyzéseimet zenélős útjaimról, útjainkról. Igaz, jól elrejtve, az online világ bugyraiban, de ha másnak is hoznak egy kis színt, ha okoz egy is örömet, jó! Annyi biztos, nekem nagy idők lenyomata mindez. Tessék csak, itt lehet kukucskálni! – https://cirkusz-ka.tumblr.com
Néhány kóstolót itt is megosztok, lesz, ami lesz! Például így kóstoltunk meg mindent egy kiszuperált halászhajóból lett családi étteremben, egy szlovén halászfaluban, talán 2016-ban:
„Már reggel ment a telefon a halsütő barátnak, a legfinomabb halaival és polipjaival várjon minket estére. Mártózás majd irány a halas. Reggel még úsztak állítólag. El is hiszem. Négyféle főfogást rendelünk, mindenki kóstol mindent. Nem tudom eldönteni mi a kedvenc. Kemencés polip krumlival, vagy a rákos pikáns tészta. Házi kenyér, olívaolajjal a tésztában, zseniálisan ropog. Csokoládé muffinok, dög erős gyógynövényes pálesz és Izolai szerb pletykák a desszert. Irány a város, mintha rocksztárokkal vonulnánk, mindenkivel kezelni kell. Így nagyon lassú. Még egy mártózás, ezúttal a másik strandon. Jobbra még a Nap, piros égben, balra már a hold kékben. Egyszerre két világ látszik, lilákkal, narancsokkal, arannyal és ezüsttel folynak egymásba, mintha mi sem történt volna. Már az estére simult bársonyos vízben úszunk.”
Repültünk is, vízen túlra. Kairóba is zenélni mentünk, de a piacot is megkóstoltuk és játszottunk tetőn 2015-ben.
„A Vegetáriánus, mint kategória a gépen nem értelmezhető, remélem ez nem előjelzés a kulináris kilátásaimra. Csirke vagy marha van. A felhők felett még vörösben lemenő nap, a felhők alatt már estére kivilágított városok. Csipkézett partok és szigetek, Görögország felett járhatunk már.
„A reptérről a szállásig tartó autóút izgalmakra ad okot. Szép szállásunkon, a Kairói Balassi Intézet ösztöndíjas lakásában többször is eltévedek, meleg víz még nincs, macskapisiszag van, az egész házban.
Este az utcai gyümölcslé árus frissen facsart gránátalmaléjétől részegülten csak egyszer fordulunk rossz irányba, aztán csak megyünk megyünk, míg ki nem fáradunk a sűrű szmogban, porban. Pereces, piac, szamár kocsi, sisa, tea, dominó, kosz, végtelenül nyugodtnak látszó emberek – főleg férfiak. A piacnál visszafordulunk. Újra át a Nílus felett, Zamalek városrészbe, sziget,nagykövetségek és diplomata lakások, vannak itt főleg, amerikai iskola, gazdag környék.
Figyelem a város ritmusát, a hangokat, az illatokat, a szagokat, az arcokat. Sok régi autó, kedvencem a kockalada. Ebből is látni sokat. Motorozni szigorúan bukósisak nélkül, átkelni zebrán sose – de nincs is. A dupla záróvonal csak jelzés, a duda folyamatos használatra.
Egy régi Simsonról négy rendes méretű srác száll le. Valaha gyönyörű épületek a vastag por mögött, amik mára elkoptak, elhasználódtak. Itt 35millió lakója morzsolja, mocskolja.
Farkaséhes vagyok, de össze kell szedni azért bátorságot valami helyi büfében enni, nem beszélnek angolul, a falon a szépséges krikszkrakszok, sehol az arab számok, hogy valami fogódzó lenne legalább. Mint utóbb megtudtuk, az egyiptomiak – akik ugyan arabul beszélnek és írnak, de magukat nem arabnak, hanem egyipominak tartják, indiai számokat használnak.
…
„Ma is a tizenegy órás müezzin énekre keltünk melaszos kávé a teraszon. Aztán még egy és még egy. Egy séta a közértbe, rengeteg látnivalóval. Mangochutney-szerű és valami nagyon helyinek látszó szósz beszerzése, mint utóbb kiderült, tévedés volt. Édes citrom, és körteszerű magvas gyümölcs szintén csalódás. Persze nem biztos hogy így kell enni, hogy érett, satöbbi. A citrom viszont mennyei itt. Nem nagyobb, mint egy húsos cseresznye, egyszerre édesebb és savanyúbb az általunk ismertnél, virágos illatos, csodafinom.
Koncertünk Régi Kairo városrészben. Utcai banán árusok, mobil édes-krumpli sütödék, teázgatók, szamaras gyümölcsárusok, romok, macskák, rengeteg ember.
A mai koncert nagyon más, mint a tegnapi. Szőnyegeken csöndben üldögélő, teázgató népek. Koncert után gratulációk, mindenféle konzulátusi- és tudós népséget nyűgöztünk le. Szégyenlős fotózkodás, de hamar szétszéled a társaság.
Holnap piramisok.”
Ha a repülgetést én inkább másnak hagyom, mert épp elég jó nekem a „földön-vízen”, mindig kitüntetett pillanat, mikor a repülő ráfordul a leszeálló pályára
Szicília, Catania, 2017.
„Átszállás Rómában, aztán az Etna egyik füstölgő krátere mellett még egy balost vesz röpzi, majd finoman újra földet érünk. Kedves fogadtatás. Mi ma este nem játszunk, a minket meghívó zenekar bőgősének koncertjére megyünk. Pizza és rengeteg vörösbor, lassan lefordulunk a székről, mindössze két órát aludtunk, de nem lehet otthagyni a koncertet. Új ízek, színek, dalok fülemnek kedves nápolyi nyelvjárásban. Jó itt.
Catania (illetve húsz kilométerrel északra)
A mai fürdőzésről hamar lemondunk, déli ébredés és lusta főpróbázás lesz a program. Ebéd után csendes pihenő, mindhárman alszunk, mint a tej. Nem hülyeség ez a szieszta, főleg ha az embernek ilyen komoly elmaradásai vannak alvás terén, mint nekünk.
Amióta ideértünk igazából kábé semmi sem pont úgy van, ahogy terveztük. Dehát tudtuk, hogy Olaszországba indulunk, csupa szeretetben, baráti bizalommal körülvéve most könnyű rugalmasnak lenni. Az eredetileg tervezett helyett ma szállásunk kertjében adunk lakás-koncertet. Lehet, hogy jövőre ez lesz a fesztivál egyik új helyszíne. Idilli kis kúria. Gyülekezik a vendégsereg, apraja-nagyja inkább az apraja, csupa gyerek. Mikor elkészül a paszta, úgy tizenegy magasságában, egy rövid időre áhítattal teli csend következik. Majd koncert. Végét Bianka, a süket a kutya kissé megzavarja, de jó kis este volt!”
De nem is csavarogjunk olyan messzire, utazás Csehország, Zgorzelec/Görlitz, 2013.08.25.
„Cseh kis falvak, Jiří Menzel filmjeit idéző képek, vasárnapi kerítés festés és út építés a családdal. Portáik előtt felsorakozó mosolygós szláv karakterek.
A kusza határ mentén Csehországból Németországból Lengyelországba ki-be kanyarog velünk a rozoga autóút.
Érkezés gyönyörű fenyvesek és tölgyesek között, már ősz van Lengyelországban. Szegényes elhanyagolt falvak szakítják meg a megművelt földek egymásba kapaszkodó sárga-barna mintáját.”
Újra Lengyelország, Zielona Gora 2012.08.29.
„Az esti bulik messze nem érnek az előző évek nyomába, hiányzik a Dél-amerikai erő a mulatságokról. Semmi meztelenkedés, sehol egy botrány, amit Romeknek apánknak, a fesztivál hatvanöt éves egyszemélyes kitalálójának, megszervezőjének és lebonyolítójának kellene kezelnie. Az idén még a zsubrówka sem bizonyul annyira veszélyesnek, mint az elmúlt években.”
Itt és most kicsit fájdul a szívem, hogyan hagyhattam ki azt, mikor mentünk ez időben sokacskát, lustán végig a Cote da Sure Zur-ön, kanyargósan a Dolomit úton, fügelekvárról álmodozósan a Triesztnél. Berlin, Párizs, Barcelona, Wroclaw és a Dél-Olasz Moio della Civitella fecsegő fecskéivel és Mammáival, erről mind egy szót sem? Rómában az a kevés nap is megannyi benyomás, a kedvenc fotóim.
A majdnem véletlenszerű merítést így azzal zárom, „tessék csak tessék!” még, követve a linket, megbocsájtva az írások elütéseit, rendezetlenségét, és igaziságát. – https://cirkusz-ka.tumblr.com
