A világ körülöttünk gyorsuló tempóban változik. Egyre nehezebb kívül megtalálni azokat a stabil pontokat, amelyek biztonságérzetet – vagy legalább a biztonság illúzióját – adnák. Ilyenkor különösen fontossá válik a kérdés: hogyan tudjuk belül felépíteni a mindennapi stabilitásunkat?
A belső stabilitás nem velünk született képesség. Bár sokat számít, milyen hajlamokat hordozunk génjeinkben, még többet, mit hozunk magunkkal a gyermekkorunkból, mégis, felnőttkorban éppúgy formálódik: tanulásssal, gyakorlással. Tudatos odafigyeléssel megteremthető önmagunkban.
A belső egyensúly reális énképből és önismeretből táplálkozik, az apró belső kapaszkodók megtalálásával erősödik. Olyan pillanatok támogatják, amikor újra és újra meg tudunk érkezni önmagunkhoz. Ezeket a pillanatokat alkotáson keresztül is megadhatjuk magunknak – csodálatos eszköz erre a művészetterápia.
Ebben a bejegyzésben két, önállóan is végezhető művészetterápiás gyakorlatot osztok meg. Mindkettő az érzelemszabályozást támogatja, mégis más irányból közelít:
- az első a jelenbe való visszatérést segíti stressz és szorongás idején, rajzolás és légzés segítségével;
- a második az érzelmek megismerésére, megélésére és megengedésére ad teret festéssel.
Vissza a jelenbe – rajzos légzőgyakorlat földeléshez
Feszült élethelyzeteinkben, stresszes időszakokban gyakran azt tapasztaljuk, hogy a gondolataink túlpörögnek, a testünk feszült, a figyelmünk pedig a jövőben, vagy a múltban jár. Jellemzően a jövőn aggódunk, vagy a múlton rágódunk, ami folyamatos, feszültségben, készenléti állapotban tart bennünket.
Ezekben a helyzetekben sokat segíthetnek az úgynevezett grounding, vagyis földelő gyakorlatok. A grounding lényege, hogy a figyelmet tudatosan visszairányítjuk a jelenbe: abba, ami most történik – a testünkben, az érzékszerveinken keresztül, a légzésünk ritmusában.
Nem egy csapásra megoldani szeretnénk a nehézségeinket, hanem azt gyakoroljuk, hogy visszavegyük az irányítást a figyelmünk és az érzelmeink felett.
Ebben a gyakorlatban a légzést rajzolással kötjük össze. A figyelem nemcsak befelé irányul, hanem a mozdulatokon keresztül is a jelenben marad. A kéz mozgása leköveti a belégzés és kilégzés ritmusát, így a test, a figyelem és az alkotás egy közös folyamatba rendeződik.
Ez egy egyszerű, mégis hatékony gyakorlat, amelyet érdemes stresszesebb időszakokban rendszeresen elővenni. Napi néhány perc, amikor csak magadra figyelsz, sokat adhat a közérzetedhez.
Érzelemfestés művészetterápiás szemlélettel
Mindennapi jóllétünk és belső stabilitásunk egyik alapköve az érzelemszabályozás. Fontos tisztázni, hogy az érzelemszabályozás nem azt jelenti, hogy nem lehetek dühös, szomorú, vagy hogy el kellene nyomnom az érzéseimet. Sokkal inkább azt, hogy kapcsolatban maradok velük – ezzel a nagyon fontos, velünk született jelzőrendszerrel.
Az érzelemszabályozás az érzelmeim megélésével, megnevezésével és megértésével kezdődik. Így marad mozgásterem abban, hogyan reagálok rájuk, és abban is, hogy milyen intenzíven hatnak rám.
A vizuális alkotásban az a jó, hogy nem szükséges mindent szavakkal megfogalmazni. Elég, ha megengedjük, hogy az érzés formát, színt, minőséget kapjon.
Ez a gyakorlat zenén és festésen keresztül teremti meg az érzelmek megismerésének, megélésének és megengedésének lehetőségét. Nem igényel rajztudást, vagy szépérzéket. A hangsúly nem a „szép” alkotáson van, hanem azon, hogy tudatosan teret adjunk annak, ami bennünk van.
Mindnyájan lehetünk olyan időszakban, mikor belső világunkkal voló kapcsolódás nem könnyű. Felerősödhetnek nehéz érzések, felbukkanhatnak olyan emlékek, amelyekkel nem könnyű találkozni, ennek élménye elárasztó lehet. Fontos, hogy ezt a gyakorlatot is kíméletesen, önmagadra figyelve végezd.
Nem cél, hogy most egycsapásra megoldjuk, vagy megértsük nehézségeinket. Ezek a gyakorlat azt támogatja, hogy kapcsolatban maradjunk önmagunkkal, és legyenek eszközeink a mindennapi érzelmi egyensúly tudatos felépítéséhez, megtartásához.
Ha kipróbálod valamelyik gyakorlatot, szeretettel fogadom a visszajelzésed.
* Fontos megjegyzés:
Ez az írás és a hozzá kapcsolódó videó nem a teljesség igényével készült. Céljuk elsősorban a gondolatébresztés és az ismeretterjesztés: szempontokat és egyszerűen kipróbálható gyakorlatokat kínálnak, nem pedig a téma szakmai mélységű feldolgozását. A bemutatott megközelítések saját szemléletemet tükrözik, és inspirációként szolgálnak. A tartalom nem helyettesíti a pszichológiai vagy más segítő szakmai folyamatokat.
